Szakdolgozatom kiindulópontja a tervezői önvizsgálatom. Saját tapasztalataim reflektálásával célom az érintett téma mélyebb megértése, öncélúvá téve a kutatást. Ezt divattárgyként közelítem meg, és ez lehetővé teszi, hogy az összegyűjtött információk és tapasztalatok alapján egy reprezentációt alkossak a témáról. Ennek eléréséhez az autoetnográfia módszertanát alkalmazom. Célom, hogy a divattervezési folyamatot kísérletezzem a korábbi kollekciók és a jelenlegi dizájnok vizsgálatával, valamint a ruházati cikkek körkörös logikával történő elhelyezésével. A divat dekonstrukciójának hagyományából merítve reflektálok a kortárs ciklikus divat és a körkörös gazdaság elméleteire, valamint a szabási gyakorlatokra. Ezen keresztül alakítom ki a saját tervezői attitűdömet, olyan állandóval, amely a folyamatos változási kört mozgatja. Dolgozatomban ennek a folyamatnak a fázisait tárom fel a körkörös és örökmozgó rendszerek elméletein keresztül, és a fotográfia és a divat kapcsolatát vizsgálom e folyamat dokumentálására.

A fenntarthatóság nem egyéni fogalom, hanem örökké végrehajtható folyamat. A folyamatos változás a ciklus sarokköve. Ez a változás az, hogy legyen egy konstans, amely ezt a mozgást létrehozza, és amely képes felülírni egyes feltevéseit, miközben keresi a visszautat önmaga első változatához. Diplomamunkámban a divattárgyrendszer változásának ezen fázisait a ruhadarabok különböző fázisainak meghatározásával konceptualizáltam, sajátos rendszert alakítottam ki, amelyet diplomakollekcióm darabjai képviselnek.