A Bújj-bújj zöld ág kollekció kiindulópontját a menekülés fogalomköre adja és a körülöttünk zajló háborús események és az ezt közelről megtapasztaló emberek történetei inspirálják. Menekülni valami vagy valaki elől annyit tesz, mint sietve távozni miközben szabadulást keresni valamilyen veszély vagy fenyegetés elől. A menekülés alapja egyfajta kényszerállapot, amely magába foglal egy szándékot a változtatásra. A menekülés történhet fizikálisan a térben vagy absztrakt formában az elme szintjén is. A menekülés akkor sikeres, ha közben a kiváltó dolog vagy személy elől rejtve maradunk. Azonban, ha lelepleződünk, akkor nincs más, mint a küzdelem vagy önmagunk megadása. Az önmagunk megadása a menekülés indikátora is, hiszen abban a pillanatban, hogyan elhatározzuk magunk a menekülés mellett, már valamit feladtunk az addigi életünkből. A menekülés következménye az eredeti helyünkön való hiány megjelenése. A hiány többféleképp mutatkozhat meg. A hiány mértéke a menekülő tárgyi és társadalmi kontextusától is függő. A hiány abban a pillanatban automatikusan fennáll, amikor a lokálisan megszilárdult kollektív állandóságot részben felváltja a változás. A hiány csak akkor keletkezik, ha a kiindulópont csak részlegesen módosul, hiszen amennyiben minden azonos időben, azonos irányba, azonosan módosulna, abban az esetben a változás az új állandóvá válna. Úgy gondolom, hogy egy háborús helyzet során szinte minden állandó változássá módosul, csak a lokáció képes állandósulni. Amennyiben, ha azt a nagyon reményteljes gondolatot vesszük alapul, hogy személyi sérülés nem történik, akkor a hiány érzete elsősorban nem személyre vagy szokásra koncentrálódik, hanem egy területre. A területek nem képesek a földrajzi helyük megváltoztatására így ilyen értelemben örök állandónak tekinthetők, ezáltal képessé válnak hiányt generálni. Így ezzel a területtel összefüggésben álló személyek vagy tárgyak is kelthetnek hiányérzetet bennünk. A menekülést tehát önmagunk megadása indikálja. Ha megadjunk magunk valaminek vagy valakinek akkor egy pár pillanatig nem érzékeljük az időbeliséget, a nem belátható sorsunk elfogadásának pillanata merevedik ki. A pillanat, amikor nincs sem múltunk, sem jelenünk, sem jövőnk. Csak a jelenlétünk van. A jelenlét nem köthető semmilyen tevékenységhez. A jelenlét elérésének érdekében mindent fel és meg kell adnunk, ki kell szakadnunk az idő és tér dimenziói alól. A jelenlét akkor áll fenn, amikor sehonnan jövünk és sehova tartunk.

A kollekció dokumentációjában található draping kísérletek ezekre a gondolatokra reflektálnak. A formai kísérleteket a saját testemen végzem, amelyet videóra veszek, majd a videóból kimerevített képkockákat készítek. Ezeken a kimerevített képkockákon már az idő megszűnik, nincs mérhető formája, hiszen nincs mozgás, amivel mérhető lenne. A kísérletek során olyan formai felvetéseket készítettem, amelyek fő motívuma egy transzparens anyag, amely könnyedén változik és alakul át a mozgás során. Lágy felületet képezve, amely olykor átláthatatlanná is képes válni. A képsorozaton jól megfigyelhető, hogy az emberi test mozgása hogyan alakul a formai kísérlet fő motívumává. Az ezekből készült tervek elkészítése során fontos volt számomra, hogy a ruhák magukon hordozzák a menekülés esetleges nyomait. Ezt a ruhák konstrukcióiban is alkalmazom. A divattárgyak körbe ölelik a testet és az anyag textúráin keresztül mesélik el egy kimerevített öltözékben a történetüket. A kollekció a Bújj-bújj zöld ág nevet kapta, amely arra utal, hogy mindegy milyen élethelyzetben vagyunk, az élet és az élni akarás mindig utat tud magának törni.